A Leica új távolságmérő kamerája, az M Monochrome színvak. Vagyis csak fekete -fehér képeket készít. Mit mondasz? Teljesen színes képeket készíthet bármilyen kamerájával, és később fantasztikus fekete -fehér fotókká alakíthatja őket? Ez igaz, de van néhány előnye annak, ha Leica módját követjük.
Először is tegyük félre az árat. A fekete -fehér 8000 dollárba kerül, és ez még az objektívek hozzáadásának megkezdése előtt történik. Ez 8 000 dollár egy monokróm fényképezőgép esetében, amely nem kínál autofókuszt, élő nézetet és zoomot. És mégis szeretnék egyet.
A fekete -fehér érzékelő az M9 -ben található módosított változata. A különbség az, hogy a színszűrőket eltávolították. Ez két dolgot tesz. Először is, több fény jut minden pixelre, mivel a piros, zöld és kék szűrők eltűntek. Ez érzékenyebbé teszi az érzékelőt, ISO 2500 helyett ISO 10 000 értékkel.
Ez azt is jelenti, hogy a képek élesebbek. A színérzékelők segítségével a különböző módon szűrt képpontok eredményeit kombinálják (vagy demozírozzák), hogy színes képet kapjanak. A fekete -fehér képpontok mindegyike azonos színű, így nincs szükség demozírozásra.
Mindez azonban nem fejjel: az érzékelő hajlamosabb olyan fénypontok fújására, amelyeket az utófeldolgozás során nem lehet visszaállítani. Ennek oka az, hogy a RAW kiemelés helyreállítása a többi színcsatorna adatainak lekérésén alapul, amelyek esetleg nem annyira túlexponáltak. Ennek elkerülése érdekében a monokróm hisztogramja pontosabb, és maga a RAW -fájlon alapul, nem pedig a legtöbb által használt JPG -előnézeten kamerák (profi tipp: emiatt általában bízhat abban, hogy a RAW fájl rendben van, még akkor is, ha a hisztogram felülről kivágva mutatja vége).
A másik hátrány az, hogy újra el kell kezdenie a színes szűrők vásárlását. Míg egyszerű „szűrőket” lehet alkalmazni a színes-fekete-fehér konverzió során a szokásos digitális fényképekkel, addig ezt nem teheti meg a fekete-fehér felvételekkel. Ha ezzel az új Leicával sötétíteni szeretné az eget, akkor egy narancssárga szűrőt kell az objektív elé helyezni, amikor képet készít.
Mindez - legalábbis számomra - elképesztően hangzik. Amikor a régi Leica M6 -ban forgattam filmet, szinte kizárólag fekete -fehér részvényeket használtam (Ilford XP2, Ilford Delta 3200 és Fujifilm Neopan, ha kérdezed). És egy másodperc alatt túl lennék ezen a kamerán vagy az M9 -en, ha nem azok az átkozott árak lennének. Látod, az M6 -os karosszériát újszerű állapotban vettem fel, de használtan. Körülbelül 600-800 fontba került (nem emlékszem pontosan) plusz ugyanez egy 35 mm-es objektívnél. A Leica digitális M sorozatába való vásárlás nagyságrenddel drágább.
Azt hiszem, maradok az Instagramnál.
Forrás: [Lei] [lei-camera]
Via: [DP Review] [preview]
previeww]: http://www.dpreview.com/previews/leica-m-monochrom/
leia-camera]: http://us.leica-camera.com/photography/mrendszer/mmonokróm/
