A kilencvenes évek közepén a Mac-en való játék hihetetlenül szomorú dolog volt. A címen kívül nagyon kevés cím volt elérhető Myst és a különféle Sim címek, és a teljesítmény elég gyenge volt. A játékokat rendszeresen és helyesen emlegették, mint jogos indokot a PC -k előnyben részesítésére.
De volt egy kivétel, ami miatt az egész működött: Hajszalag, egy apró kirakós játék az észak -karolinai bölcsészettudományi főiskola geológiai professzorától. Kicsi színes lényeket (Snoods) lőttél ágyúból, megpróbálva a színekhez illeszkedni és letisztítani a táblát. Igen, nagyon hasonló volt Bust-a-Move. Nem ez a lényeg. Képes volt apró repedéseken keresztül lövéseket végezni, és hirtelen egy kattintással kitisztítani az egész táblát. Szórakoztató, izgalmas volt, és legfőképpen pokolian addiktív.
És ez egy jelenség volt. Alapvetően, ha egyetemista vagy fiatalabb volt, és Mac tulajdonosa, akkor tulajdonosa volt Hajszalag, és folyton azt játszottad. Még mindig emlékszem, hogy 1996 őszén először próbáltam ki, amikor a bátyám visszatért az első félévből a Michigani Egyetemen, és bemutatott az új játékélményemnek. Később Johnny Snood-Seed lettem, telepítettem a középiskolámban lévő Mac-ekre, amelyek nem voltak bezárva (Internetnek álcáztam őket beállítási paneleket, hogy a rendszergazdák ne töröljék őket), és az egész középiskolai papír munkatársam határidőket fújt azt.
A játék végül szinte mindenre átkerült, beleértve a Windows és a TI-84 számológépeket is, de valódi gyökerei az Apple-ben vannak. És ezért olyan jó hír megtudni, hogy a iPhone verzió (Az App Store linkje) már nem elérhető. Csak egy kis időt töltöttem vele, de a fejlesztők megragadták a Mac eredeti hangulatának egy részét. Most késleltethetem szakmai munkámat, ahogy egykor a házi feladatomat - a tenyeremben! Még Facebook -kapcsolattal is rendelkezik, így a középiskolás barátaim ellen is játszhat. Elég összeállítás. A nosztalgia erős marketing eszköz, nem?